nullptr.txt

'reggelt!
gyors language design kérdés null pointerekkel kapcsolatban:

iOS miatt sokáig Objective-C-ben dolgoztam, és megszoktam (nagyon kényelmes), hogy a null objektumon
való metódushívás nem száll el (segfault/NullPointerException), hanem a visszatérési típus nulla értékét
(pl. int-nél 0, pointernél null, stb.) adja vissza.

nem nagyon futottam még bele olyan hibába, ahol ez a viselkedés bugot okozott volna,
sőt, az esetek többségében kifejezetten kívánatos.

Viszont sok okos programozó és nyelvtervező szerint ez a viselkedés káros és veszélyes,
és még rosszabb, mintha hibával crashelne a program. Szerintük helyette legyen egy "opcionális" típus
(Optional, Maybe, stb. neveken szokott futni), ami fordítási időben kötelezővé teszi, hogy explicite
gondoskodj a null és nem null eset kezeléséről is. A legtöbb funkcionális illetve újkeletű nyelv
(Haskell, Swift, Rust, stb.) pontosan ezt teszi.

Ez elméletben nagyon szép és kívánatos, a gondom csak annyi vele, hogy ez szerintem egy igazi
pain in the ass (de mondom, én hozzászoktam az Objective-C-hez). Anno olvastam egy jó tanácsot,
miszerint "ha nyelvet tervezel, akkor magadnak tervezd", mert akkor lesz hasznos, használható és
kényelmes, nem pedig akkor, ha pusztán elméleti megfontolások alapján mész.

Mindezeket figyelembe véve egyelőre nem tudtam eldönteni, hogy majdan Shift-C-ben hogy működjenek
a pointerek: úgy, mint Objective-C-ben (null pointeren metódushívás 0-t ad vissza), vagy úgy, mint
funkcionális nyelvekben (nincs null pointer, hanem van egy Optional típus, aminek az alaptípusa lehet pointer).

Megjegyzem, hogy Optional típus amúgy is lesz a nyelvben, mert nem akarom az optional koncepciót
a pointerekre korlátozni (tehát lehessen pl. optional int-et, string-et, struct-ot, stb. is létrehozni).